Az Európai Unió

AZ EURÓPAI UNIÓ RÖVID TÖRTÉNETE 2.

1.2. ÚJ LENDÜLET 1984-BEN
1973. és 1986. között hat további állam (Dánia, Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság) csatlakozott a Közösséghez. A nyolcvanas évek elején az Európai Uniót "újra fölfedezték", mint az európai ipar világpiaci erősítésének egyik lehetséges eszközét. Az Európai Unió 320 millió fogyasztó belső piacává vált, de még mindig nagyon szétszabdaltnak bizonyult. Az Európai Unió multinacionális cégei egyre nagyobb beruházásokra és műszaki fejlesztésekre kényszerültek, ha meg akarták tartani világpiaci helyüket. A növekvő japán és amerikai cégek kihívására valamilyen módon válaszolni kellett, amikor egyértelművé vált, hogy nagyobb belső piacaiknak köszönhetően jóval előbbre tartanak mind a mikroelektronika, mind a biotechnológia, mind pedig az új szálas technológiák kutatása és kidolgozása terén. Az Európai Unió multinacionális cégei számára a holland illetőségű Philips cég kezdeményezte egy közös, egységes piac kialakítását azzal, hogy egybehívta az "Ipar Kapitányai" nevű kerekasztalt. A kezdeményezés a legjobb pillanatban született: a munkanélküliség mindenhol megugrott és ezért a legtöbb kormány szívesen támogatta a cégek kezdeményezését. A szakszervezetek sem ellenezték a törekvést, csak annak a félelmüknek adtak hangot, hogy az "egységes piac" a legfejlettebb országokban a dolgozók kiharcolt jogainak, béreinek és szociális juttatásainak csorbulásához vezethet. A környezetvédő csoportok hasonló aggályokat fogalmaztak meg a környezeti jogalkotás vonatkozásában. Más érdekcsoportok pedig attól tartottak, hogy az egységesülés egyes, a külföldiekkel és a drogokkal szemben eddig liberális politikát alkalmazó országok bezárulásához vezethet.
Noha máig sem biztos, hogy az európai illetőségű multinacionális cégek világpiaci versenyképességének meggyengülését valóban a nagy belső piac hiánya okozta-e, az érvet az adott cégek olyan meggyőző erővel képviselték, hogy az "Ipar Kapitányainak" végül is sikerült elérniük, amit akartak: integrációs intézkedések születtek, amelyek harmonizálják a termelés és kereskedelem feltételeit az egyes országok között. 1992. december 31-én megszületett a "Fehér Könyv", amely 300 rendelettervezetet tartalmaz "a határok nélküli közös terület megteremtésére, amelyben garantált az áruk, polgárok, szolgáltatások és tőke szabad mozgása".
Másfelől a többi érdekcsoport aggályait is sikerült némileg figyelembe venni. Az Egységes Belső Piac érdekében hozott, az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó jogi szabályozók harmonizációja megtörtént, miközben a környezet védelmére, a munkafeltételek garantálására és a többi költségtényező optimalizálására is születtek intézkedések közvetett adók bevezetése formájában. Lehetővé vált az Európai Unió tagországainak polgárai számára a külön engedélyhez nem kötött letelepedés vagy munkavállalás bármely más tagországban, és megtörtént a tagország között egymás oktatási és képzési rendszereinek kölcsönös elismerése. A Közös Európai Okmányban az egységes belső piacon túl további célokat is megfogalmaztak (közös külpolitika és a környezetpolitikák integrációja).
1993-ra az Egységes Belső Piac sok szektorban megvalósult. Ugyanakkor máig is vannak olyan szektorok (például az áramellátás), amelyek liberalizálása még nem sikerült.

Folytatása következik...

(x)

<< vissza

Fooldal | 1%-os kampány | HÍE Egyesület bemutatkozik | HÍE Egyesület tevékenysége | Ajánlott könyvek | Hasznos információk | Non-profit Akadémia | Levél nekünk | Partnereink | Impresszum | Oldaltérkép | Érettségi