Az Európai Unió

AZ EURÓPAI UNIÓ RÖVID TÖRTÉNETE 8.

1.8. INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS DÖNTÉSHOZATAL
Az Európai Unió intézményrendszere és az egyes intézmények belső kapcsolatai a föderatív és kormányközi megközelítés, a központosító és az egyes tagállamok nemzeti autonómiáját óvó törekvések állandó kompromisszumai alapján változik. E komplex folyamat eredményeképpen jött létre a három fő szervezet (Bizottság, Miniszterek Tanácsa, Európai Parlament) és ezek összetett választási, valamint belső viszonylatrendszere. Ez utóbbi nagy változatosságot mutat a napirenden lévő ügyek függvényében. 1979-ig a viszonyok még egyszerűek voltak: az Európai Közösség csak kevés ügyben rendelkezett kompetenciával, ezekben a Bizottság a kezdeményező, a Parlament a javaslattevő és a Tanács a döntéshozó szerepét játszotta. A döntéseket a negyedik szervezet, az Európai Bíróság értelmezte.
Abban az évben azonban, amikor az Európai Parlamentet először választották közvetlen szavazással (ezt megelőzően a nemzeti parlamentek képviselőiből épült föl a Parlament) e szervezetnek folyamatosan nőtt a befolyása. Új intézmények alakultak (Európai Számvevőszék, Európai Befektetési Bank), amelyek a pénzügyi és gazdasági fejlődés fő hajtóerőivé váltak. A Maastrichti Egyezmény óta a Régiók Bizottsága megalakulásával az európai politikában megjelentek a regionális érdekek és különbözőségek is. A tervezett közös fizetőeszköz, az EURO létrehozása érdekében nemrégiben megkezdődtek az előkészületek az Európai Központi Bank megalapítására is. Ugyanakkor az eredeti szervezetek egyike a Gazdasági és Szociális Bizottság (amely főleg a munkaadók és szakszervezetek képviselőinek tanácsadó szervezeteként működött) fokozatosan elvesztette jelentőségét, feladatait átadta az Európai Parlamentnek.

Az Európai Unió döntéshozási folyamata és döntései
A jogalkotás folyamata a Bizottság javaslattételével indul. A javaslattételt mindig megelőzi az előkészítés, amelynek során a Bizottság meghallgatja a tagállamok kormányainak az ipar, a szakszervezet, a speciális érdekcsoportok és szakértők véleményét és elkészíti az előzetes törvényjavaslatot. Ebben a folyamatban a társadalmi nyomás eredményeképpen egyre több szerep jut a környezetvédő szervezeteknek is. Javaslataiban a Bizottság köteles szem előtt tartani a szubszidiaritás elvét. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság és a többi európai szervezet garanciát vállal arra, hogy az Unió csak akkor lép, ha ez biztosan hatékonyabb annál, mintha az egyes tagországok külön-külön cselekednének.
Miután a Bizottság formálisan is megküldte törvényjavaslatát a Tanácsnak és Parlamentnek, az Unió törvényhozási folyamata e három szervezet együttműködésében valósul meg.
A Tanács vagy a Parlament és a Tanács közös döntéshozási folyamata során a közösségi jogszabályoknak alábbi típusai jöhetnek létre:
- a rendeletek (regulations) olyan jogszabályok, amelyek közvetlenül alkalmazhatók a nemzeti jogrendszerekben;
- direktívák (directives) bizonyos célkitűzések megvalósítását írják elő a tagállamoknak, de meghagyják a nemzeti szervezeteknek a jogát arra, hogy maguk válasszák meg, milyen jogi eszközökkel valósítják meg azokat;
- a döntések (decisions) kötelező érvényűek mindazokra nézve akikre vonatkoznak, egy döntés vonatkozhat bármelyik vagy valamennyi tagállamra, vállalkozásra vagy egyénre;
- az ajánlások és vélemények (recommendations and opinions) jogi értelemben nem kötelező érvényűek.
A fentieken kívül a Bizottság számos vitaanyagot is publikál, amelyeket vagy Bizottsági Állásfoglalásnak vagy Zöld Könyvnek, illetve Fehér Könyvnek hívnak. A Fehér Könyvek általában a jogalkotó folyamat kiindulópontját képezik.

(x)

<< vissza

Fooldal | 1%-os kampány | HÍE Egyesület bemutatkozik | HÍE Egyesület tevékenysége | Ajánlott könyvek | Hasznos információk | Non-profit Akadémia | Levél nekünk | Partnereink | Impresszum | Oldaltérkép | Érettségi